Szentháromság vasárnapja

A Pünkösd utáni első évközi vasárnap a Szentháromság vasárnapja. Miután az üdvösség történetének eseményeit megünnepeltük, mintegy összefoglalóul hitünk legszentebb misztériumát ünnepeljük.

Már a VI. században megtalálhatók voltak az ünnep nyomai de a liturgikus ünneplés csak később kezdődött. Az ünnepet Stephanus, Lüttich püspöke (+920) vezette be. Elrendelte városában, majd szép zsolozsmát is szerkesztett az ünnepre. Ebből is látható, hogy életében jelentős szerepet játszott a Szentháromság tisztelete. Írt egy könyvecskét elődjéről, Szent Lambertről (akit 670-ben száműztek), s közli egy fohászát:
„Istenem, kérlek, áldd meg szolgáidat; Isten, ki hármas egységben áldott légy!” Az írását egy nagyon szép doxológiával (dicsőítés) zárta:
„Miközben uralkodik az élő Isten Háromsága teljességében s az egység fenségében, kinek dicséret legyen, s a szentek ujjongása;
és folytonos hálaadás most és mindig a halhatatlan örökkévalóságon át. Ámen.”
A püspököt székesegyházában a Szentháromság oltár alatt helyezték örök nyugalomra. Utóda pedig az egész egyházmegye számára elrendelte Szentháromság ünnepét. Róma ekkor még nem helyeselte és nem fogadta el az ünnepet azzal indokolva, hogy minden vasárnapon, sőt naponként megünnepeljük az Egységnek és Háromságnak ünnepét”.Az egyetemes Egyház számára XXII. János pápa 1334-ben, az avignoni fogság idején rendelte el az ünnepet. A rendelkezés Róma számára volt fontos, mert a világon mindenütt önként megtartották. Ettől kezdve folyamatos a liturgikus ünneplés.  A szentírási szakaszok rámutatnak arra, hogy a kinyilatkoztatás által az ember képes megismerni hitünknek ezt az igazságát. A hitvallásban az igaz és örök istenséget úgy valljuk, hogy három különböző személyt imádunk egyetlen lényegben.

Sokszor valljuk meg hitünket e rövid magasztalással: „Dicsőség az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek, miképpen kezdetben, most és mindörökké. Ámen”.

Forrás: Verbényi István

Comments are closed.