“Trianon 101” – kiállítás

 Intézményünk Szent József kápolnája újabb kiállításnak ad helyet „Trianon 101” címmel, amely az első világháborút követő békediktátumot és annak napjainkra is kiható következményeit mutatja be.

A kiállítás régi és új könyvekkel, képeslapokkal, sajtótermékekkel, a nemzeti tragédia ihlette irodalmi művek idézetei által némi betekintést nyújt a trianoni országvesztés gazdag, de megrázó szellemi hagyatékába. A kiállított szemelvények a Kárpát-medence viszonylatában felölelik a trianoni békediktátum történetét és következményeit, az I. világháborút követő irredenta mozgalmakat, az anyaországhoz időlegesen visszacsatolt egyes országrészek hazatérésének pillanatait és a nagy háború utáni, magyarokat sújtó kollektív megtorlásokat.

Köszönet érte Pankotay Erika tanárnőnek és a segédkező kollégistáknak!

Juhász Gyula: Trianon

Nem kell beszélni róla sohasem,
De mindig, mindig gondoljunk reá.

Mert nem lehet feledni, nem, soha,
Amíg magyar lesz és emlékezet,
Jog és igazság, becsület, remény,
Hogy volt nekünk egy országunk e földön,
Melyet magyar erő szerzett vitézül,
S magyar szív és ész tartott meg bizony.
Egy ezer évnek vére, könnye és
Verejtékes munkája adta meg
Szent jussunkat e drága hagyatékhoz.

És nem lehet feledni, nem, soha,
Hogy a mienk volt a kedves Pozsony,
Hol királyokat koronáztak egykor,
S a legnagyobb magyar hirdette hévvel,
Nem volt, de lesz még egyszer Magyarország!
És nem lehet feledni, nem, soha,
Hogy a mienk volt legszebb koszorúja
Európának, a Kárpátok éke,
És mienk volt a legszebb kék szalag,
Az Adriának gyöngyös pártadísze!
És nem lehet feledni, nem, soha,
Hogy a mienk volt Nagybánya, ahol
Ferenczy festett, mestereknek álma
Napfényes műveken föltündökölt,
S egész világra árasztott derűt.
És nem lehet feledni, nem soha,
Hogy Váradon egy Ady énekelt,
És holnapot hirdettek magyarok.
És nem lehet feledni, nem, soha
A bölcsőket és sírokat nekünk,
Magyar bölcsőket, magyar sírokat,
Dicsőség és gyász örök fészkeit.

A hozzászólások jelenleg ezen a részen nincs engedélyezve.