Augusztus 2-án a kisvárdai Szent Péter és Pál templomban mutatkozott be az esti szentmisén az egyházközség új zenekara: a Via Cantus. A zenekar ifjúsági énekeket dolgoz fel, a most megjelent DÚR-könyv kottagyűjtemény dalaiból zengi a dicsőséget az Úrnak. A zenekar minden tagjának van kötődése a Szent László Katolikus Intézményhez, öregdiákok, szentlászlós kollégák és szülők: Faragó Sándor – dob, Rubóczki Attila – zongora, Palkovicsné Nagy Gabriella – hegedű, Koszta Zoltán – basszusgitár, Mátyókné Koszta Mónika és Koszta Mariann – elektro akusztikus gitárok. Az énekekben a Szent László Kicsinyek Kórusa működött közre, szentlászlósok voltak a szólóénekesek is: Zilahi Zoé, Illés László és Kovács Ádám.
Az ifjúsági énekek tiszta szívből zengték a Jóisten dicséretét, az emberi lélek hálatelt örömét. Az egyházmegye támogatásával megvalósított kórustábor első napjaiban került sor az énekek megtanulására, felfrissítésére. Köszönjük Faragó Sándor karnagy úrnak a felkészítést.
A kórus és a zenekar bemutatkozása híven tükrözte az elhangzott evangéliumi szakaszt, „Csak öt kenyerünk van és két halunk.” (Mt14,17). A hittel, igyekezettel és lelkesedéssel megosztott öröm, az éneklés és zene csodája is bőséges lelki táplálékot nyújtott a szentmisén részt vevő közösségnek.
Halász István diakónus elmélkedése is az Isten nevében való megosztás örömét helyezte középpontba: „Hiába 5 kenyerünk és 2 halunk van csupán, ha Isten nevében osztjuk meg azt, ha mindazzal, amivel rendelkezünk, azt az Istennel együtt szeretnénk megélni, felhasználni, s ezt a felebarátainkkal megosztani, az több mint elég. Megmutatkozik itt a tőlünk független, a lehetőségeinktől, képességeinktől független biztonság, ami ma ismét örömmel tölthet el bennünket. Örömhír a számunkra, hogy mindegy, mi van a kezünkben, ha Istennel akarjuk megélni mindazt a képességünk, amink van, legyen az bármilyen kevés vagy bármilyen sok, az több mint elég, az bőséges. Az evangélium a tőlünk független biztonságról tett tanúsága örömhír a számunkra. Azt gondolom, hogy ez nemhogy nem arra késztet minket, hogy hátra dőljünk, hanem arra bátorít, hogy engedjük, hogy ez a biztonság-tudat hasson ránk, hogy bátorítson és erősítsen minket.”
Az egyházközség tagjaiként várakozással tekintünk a következő ifjúsági énekes szentmisékre, ahol a ministránsoktól a zenekaron, énekkaron át a szentlászlósok adják a szolgálatot Isten mind nagyobb dicsőségére. A szentmise záró énekéből sugárzó erő visz minket a következő ilyen felemelő alkalomig:
„Élet van Tebenned, erő van tebenned, remény van Tebenned, ó Jézus.”
Közösségünk nevében köszöni a lelki fejlődésünket segítő szolgálatot Kaszásné Tóth Judit intézményvezető.
