(Mik 5,1-4 – Zsid 10,5-10 – Lk 1,39-45.)
Advent negyedik vasárnapján, a karácsonyi ünnep kapuján, mintha csak egy égi hang szólna hozzánk: „Lépjetek be és lássátok!” Adventi utunkat végigjárva lépjünk be a betlehemi barlangba és lássuk a Gyermeket! De miként az anglikán vallásból sem tér át mindenki a katolikus hitre, s ahogy a gyermekkorukban csupán felszínes vallásosságig jutottak sem lépik át valamennyien a meggyőződéses hit határát, ugyanúgy sokak maradnak csupán külső szemlélői a karácsony ünnepének. Az ünnepi órákban értetlenül állnak majd, a karácsony elmúltával pedig siránkoznak, hogy a mai karácsonyok már nem az igaziak. Napjainkban is beteljesednek azok a szavak, amelyeket Szent Máté evangéliumának elején olvashatunk: „A világosság a világba jött, de mégsem ismerte fel a világ” (Jn 1,10). Nem lépnek be az Isten titkainak világába és nem akarnak látni.
Az utolsó adventi vasárnap evangéliuma segít minket, hogy közelebb kerüljünk a karácsony titkához, a megváltás titkához, Isten titkához. Mária jegyesének, Józsefnek az álmából megtudjuk, hogy a gyermek a Szentlélek közreműködésének köszönhetően fog megszületni. Az álomban hallott angyali szó elárulja továbbá, hogy a születendő gyermek váltja meg a népet bűneitől, azaz ő a Megváltó. Az álom leírását követően Szent Máté Izajás próféta jövendölését idézi, amelyből megismerjük, hogy szűztől születik a megváltó, akit Emmanuelnek fognak hívni. A Gyermek születése bizonyosságot hoz nekünk, embereknek, hogy velünk az Isten, aki nem hagy el minket.
A mai vasárnapon, néhány nappal az ünnep előtt, tisztázzuk szívünk szándékát! Mit várunk a karácsonytól? Mit várunk az ünneptől? Nyugalmat, pihenést, szabadidőt a decemberi rohanás és az egész évi munka után? Kellemes érzéseket, amelyeket talán boldogságnak érzünk? Vagy talán a gyermekkori élmények feléledését várjuk? Esetleg megelégszünk néhány ajándékkal, amit családtagjainktól kapunk? Mit várunk a karácsonytól? Kit akarunk látni? Kivel szeretnénk találkozni?
A Karácsony az Isten-látás ünnepe. Ilyenkor minden szem, minden hívő ember szeme a jászolra szegeződik. Még az utolsó adventi napokban is oly sok minden vonja el figyelmünket a lényegről, a Gyermekről, az igazi Világosságról. Ne engedjünk a csábításnak! Lépjünk be hittel a betlehemi barlangba és lássunk! Hallgassunk az isteni küldöttekre, ismerjük fel az isteni jeleket, szívleljük meg Isten üzenetét! Lépjünk be és lássunk!
(Horváth István Sándor)
Imádság:
Urunk, Jézusunk! Az ünnep kapujában állva nem gondoljuk azt, hogy méltók vagyunk jöveteledre és a veled való találkozásra. De kifejezzük vágyunkat, irántad való vágyakozásunkat, a szeretet utáni igaz vágyunkat. Látni szeretnénk téged, s szeretnénk felismerni benned Megváltókat és Üdvözítőnket!
Magyar Kurír
