2021. január 6-án szentmise keretében emlékeztünk meg Vízkereszt ünnepéről általános iskolásainkkal. A középiskolások online kapcsolódtak be a szentmisébe. Majd az osztálytermekben fogadtuk Bákonyi János atyát és asszisztenciáját, hogy a hagyományokat követve szentelje meg intézményünk helyiségeit, ahol a tudományokat elsajátítjuk, lelkiekben építkezünk, testünket sporttal felüdítjük, közös étkezéseinkre összegyűlünk. A középiskolásoknak sincs okuk aggodalomra, mert ha majd visszatérnek az osztálytermi oktatásba, láthatják a 20+C+M+B+21 (Christus Mansionem Benedicat!, azaz Krisztus áldja meg e hajlékot!) felírást az ajtófélfákon. Ez biztos jele, hogy Atya és asszisztenciája tömjénfüsttel, szentelt vízzel, de legfőképp imádsággal kérte a Jóisten áldását az osztályközösségekre.
Óvodásaink megszokott óvodai környezetükben vehettek részt szentmisén, gitárkísérettel, tiszta szívvel és nagy lelkesedéssel énekeltek az Úrnak, majd a Vízkereszthez kapcsolódó Erasmus+ projekthetük alkotótevékenységeibe merültek.
A szentmisén a mai evangéliumot értelmezve Boda László erkölcstan professzor gondolataira hivatkozott Bákonyi János atya, amikor homiliájában kiemelte, hogy a napkeleti bölcsek példájára mindenki a saját hivatása körében ismerheti fel az Isten hívó jelét.
Személyes élményként elevenítette fel lelkivezetőnk, hogy 2016-ban, a krakkói Ifjúsági Világtalálkozón Ferenc pápa több kérdést tett fel a fiataloknak. Bákonyi atya is feltette ezeket a kérdéseket közösségünknek Papa Francesco szinkronhangjaként: „Így kérdezlek Benneteket: Ti alvó, bamba és eltunyult fiatalok akartok lenni? Azt akarjátok, hogy mások döntsenek a jövőtökről? Szabadok akartok lenni? Ébren lévők akartok lenni? Akartok küzdeni a jövőtökért? Válaszaink, a nemek és igenek megvallása kapcsán arra biztatott minket János atya, hogy ne csak szóban, hanem cselekvésben, tettekben is képviseljük a megvallott értékeket.
Lelki vezetőnk kívánta, hogy értelmesen, a jeleket felfogva, olvasva, értelmezve és aszerint cselekedve legyen bennünk bátorság, hogy hivatásunkat, tanulásunkat, gyermekségünket úgy éljük meg, hogy ez jel Istentől, amely által eljutunk az üdvösségre.
