Május, a Római Katolikus Egyházban Szűz Mária, mennyei édesanyánk hónapja, első vasárnapja pedig az életünket ajándékozó vér szerinti édesanyánk ünnepe. Ennek eredete a XIII. századra vezethetőek vissza. Május hónap természeti szépsége – a rügyező fák, a fakadó virágok csodálata indította a Szűzanya tisztelőit imádságra. „A Boldogságos Szűz Isten legcsodálatosabb teremtménye, és legszebb az asszonyok között, méltó arra, hogy tisztelet övezze, és szeretettel forduljanak felé.”
Néri Szent Fülöp (XVI. század) örömmel buzdította a fiatalokat, hogy a májusi virágokból koszorút fonva fejezzék ki szeretetüket a Szűzanya felé, és énekekkel köszöntsék Jézus Édesanyját, és mindannyiunk Égi Édesanyját.
Május napjaiban katolikus templomainkban felhangzik a rózsafüzér imádság és lorettói litánia Szűz Máriát megszólító és dicsőítő szép szavai – Égi Édesanyánkhoz imádkozunk, hogy anyai szeretetével vezessen minket Szent Fiához, Krisztushoz.
Boldog vagy Mária, mert hitted, hogy beteljesedik benned mindaz, amit az Úr mondott neked. (Magnifikát-antifóna)
Anyai szeretetével gondoskodik Fiának testvéreiről, akik még zarándokúton vannak, sok veszedelemben és bajban, amíg el nem érkeznek a boldog hazába. Ezért nevezik a Boldogságos Szüzet az Egyházban Szószólónak, Segítőnek, Oltalmazónak, Közvetítőnek. (Lumen gentium)
Mária tehát, aki Krisztus anyja, egyben a mi bölcsességünk anyja, megigazolásunk anyja, megszentelődésünk anyja, megváltásunk anyja is. (Szent Elréd apát)
Tengernek csillaga, Isten édesanyja / Üdvöz légy, mindig szűz, menny boldog kapuja! (Himnusz)
Add meg, kérünk, mindenható Istenünk, hogy mi, a te híveid, akik a Boldogságos Szűz Mária oltalmában örvendezve bízunk, anyai közbenjárására minden rossztól megszabaduljunk itt a földön, és az örök élet örömére eljussunk a mennybe. Amen.
