„Szűz Máriát mi, katolikusok sok gyönyörű jelzővel szólítjuk meg, amikor fohászkodunk hozzá: Istenanya, Szent Szűz, Istenszülő, Boldogasszony, Szeplőtelen Fogantatás. Nekünk, magyaroknak azonban a legkedvesebb Mária-megszólításunk ez: Magyarok Nagyasszonya. Ezt a megszólítást nemzeti történelmünk jeles eseményei alapozzák meg. Istennek, Jézus Krisztusnak anyja: Magyarország Pátrónája, Védőasszonya. Az ország az Ő ajándéka, de Szent István végrendeletével öröksége, családja és birtoka is” – írta megboldogult Karaffa János atya a Regnum Marianum Imakilenced füzetben.
Az egyház december 8-án nem Jézus megtestesülését ünnepli, hanem édesanyjának, Máriának szeplőtelen fogantatását, amely Szűz Mária születése előtt kilenc hónappal történt. Könnyen kiszámíthatjuk, hogy december 8-tól számítva éppen kilenc hónap múlva, szeptember 8-án lesz Mária születésének ünnepe, amit Kisboldogasszony napjának nevezünk a magyar hagyomány szerint. A keleti egyházban december 8. Anna foganása ünnepeként ismert. A nyugati egyházban a 9. században tűnt fel az ünnep. Magyarországon III. Béla király honosította meg a 12. század második felében. A 13–14. század során egész Európában elterjedt a Szeplőtelen Fogantatás ünnepe.
A Szeplőtelen Fogantatásról szóló dogmát Boldog IX. Piusz hirdette ki 1854. december 8-án, kimondva a hittételt: „A Boldogságos Szűz fogantatása pillanatától mentes volt az áteredő bűn minden szennyétől.”
Négy évvel a hittétel megfogalmazása után, 1858. február 11-én – mintegy a dogma kihirdetésének az igazolására – egy tizennégy éves francia parasztlány, a teológiai kérdésekben teljesen járatlan Bernadette Soubirous, a Lourdes melletti Gave folyó közelében lévő barlang oldalában egy ragyogó fényességű asszonyalakot látott, aki neki így mutatkozott be: „Én vagyok a Szeplőtelen Fogantatás”.
Molnár V. József néprajz – és néplélek kutató így vall az adventi időszakra eső nap kapcsán: „December 8. a legnagyobb Mária-ünnepek egyike: Máriát kiválasztottsága következtében nem terhelte az eredeti bűn, mint az összes többi embert. Máriában újból megjelent a földön a bűntelen ember, akiben Istennek kedve tellett. A magyarság a kereszténység egyik legmisztikusabb ünnepét a legelsők között tartja számon. Már a középkorban nagy tisztelettel ünnepelte meg ezt a napot. A XII. század végéről származó Pray-kódex (III. Béla király ideje 1172–1197) is jeles ünnepként örökíti meg. A szűzen foganást és szülést, az eredeti bűntől való mentességet hazánkban az egyházatyák sem vitatták, míg a középkor Európájában igen. Ennek oka Boldogasszony-hitünkben keresendő. Úgy tűnik, a Teremtő bennünket választott ki e titok őrzésére, tőlünk várja a Fény legteljesebb óhajtását, különösképpen a téli napfordulat, karácsony előtt.”
A magyar népnek a Szűzanya tiszteletére a Boldogasszony elnevezést Gellért püspök ajánlotta. A népi hitéletben minden Mária-ünnepnek van megfelelő „Boldogasszony” jelzővel ellátott megnevezése. A Szeplőtelen Fogantatás ünnepét eleink Földtiltó – vagy Eketiltó Boldogasszony néven illették, és a legnagyobb Mária-ünnepek között tartották számon.
Decemberig a földművelő ember bevégezte munkáját, és ha nem várt események miatt elhúzódtak is az őszi munkák, december 8-ig, Eketiltó Boldogasszony napjáig minden munkát be kellett fejezni. Ekkor már a kemény fagyok ideje volt, valamint kezdetét vette az adventi időszak, így a kinti munkálatok befejeződtek. Voltak tájegységek, ahol egészen mást takart a megnevezés, ami szerint a házaspárok ekkortól karácsonyig teljes testi tisztaságot tartottak, egészen Jézus születésének ünnepéig. Ezen a napon az áldott állapotban lévő asszonyok köszöntötték az Eketiltó Boldogasszonyt, hogy magzatjaik megőriztessenek, miként a földben az elvetett magokat is megőrzi a Boldogasszony.
Tájainkon számtalan városban és faluban áll a Szeplőtelen Fogantatás oszlopa, mely Mária patyolattisztaságát, és mint az egek tartóoszlopát hirdeti. A palóc falvakban a ház tartógerendáját vagy a parasztházak tisztaszobáinak mestergerendáját Boldogasszony fájának nevezték eleink.
Az adventi elcsendesedés alkalmat ad az imára, elmélkedésre és szemlélődésre, az Evangélium olvasására. Alkalmat ad elmélyülni abban a hitben, hogy az Üdvözítő édesanyjának egészen különleges szerepe van az üdvtörténetben, miként az a Galatákhoz írt levélben így olvasható: „amikor elérkezett az idők teljessége, Isten elküldte a Fiát, aki asszonytól született, és ő alávetette magát a törvénynek, hogy kiváltson minket a törvény szolgaságából, hogy a fogadott fiúságot elnyerjük.”
Forrás: Pázmaneum, Népi Kalendárium, Wikipédia
(Berényi Kornélia/Felvidék ma)
