Vízkereszt ünnepén középiskolásaink Bákonyi János atya homíliája alapján az evangélium mélyebb jelentéséről gondolkodhattak, ami egy egyszerű kérdést járt körül: Tudunk-e figyelni? Ha igen, akkor a hallás helyett a meghallás, a nézés helyett a látás, a tudás helyett a megértés fogja meghatározni életünket.
Útmutatást is kaptunk a figyelem gyakorlásához. A napkeleti bölcsek figyeltek, majd meglátták a csillagot és elindultak. Így kell tennünk nekünk is a mindennapi életben! Megőrizve a bennünk rejlő kíváncsiságunkat, kapcsolódjunk azokhoz, akik ránk figyelnek, hiszen így válhatunk a jó és a követendő példák befogadóivá. Az odaadó figyelem segítségével pedig képesek leszünk ügyelni szavainkra és cselekedeteinkre. Kaptunk egy nagyon érdekes házi feladatot is, egy félkész mondatot, amelyet egészítsünk ki, és fordítsunk lelki gyarapodásunkra: „Amikor azt gondoltam, hogy már nem is vesznek észre, …”
Ne feledjük a házi feladat figyelmes megoldását és a vízkereszti ének üzenetét: „Szép jel és szép csillag /Szép napunk támad.”
Takácsné Makrai Éva tanító
