A hetedikesek Határtalanul! pályázatával keltek útra az énekkarosok
(Pályázati azonosító: HAT-19-01-1085)
Kisvárda – Kolozsvár – Tordai sóbánya- Gyergyószárhegy – Gyilkos-tó – Békás-szoros – Gyergyószentmiklós – Csíksomlyó – Csíkszereda – Madéfalva – Csíkkarcfalva – Segesvár – Marosvásárhely – Kisvárda
Ezt az útvonalat jártuk be felső tagozatos énekkarosainkkal, Faragó Sándor karnaggyal és Kaszásné Tóth Judit igazgató nénivel.
A négy nap összefoglalása távirati stílusban:
1. nap: gótika, szecesszió és a só
2. nap: barokk és reneszánsz, sziklák, mélységes tó, zuhogó eső és patakzó víz, kirakodó vásár, majd Szent Mihály és a sárkány viadala
3. nap: barokk és organikus építészet, gótika, erődtemplom, gyilokfolyosó és a Maros forrásvidéke
4. nap: népi építészet és gótika, székelykapuk, bástyák és óratorony, fazekas bemutató, madaras-virágos szépségek, magyar és szász kézművesség
Bővebben kifejtve Határtalanul! élményeink itt olvashatók:
2022.07.05. (kedd) Kolozsvár – Tordai sóbánya – Marosvásárhely – Gyergyószárhegy
Kolozsvár főterén ismerkedtünk a magyar kulturális értékekkel. Fadrusz János Mátyás királynak és vitézeinek emléket állító szoborcsoportjánál felidéztük Mátyás, az igazságos mondai alakját. A Szent Mihály-templomban a restaurálás folyamatába is volt szerencsénk bepillantani. A gótikus stílus sajátosságaival is ismerkedtünk. A főoltáron Szent László alakját is megkerestük. Utazásunk sikeréhez a Boldogasszony Anyánk kezdetű himnusszal kértünk segítséget. Megtapasztaltuk azt is, hogy kicsi a világ, hiszen a kisvárdai Rétközi Múzeum igazgatójával is összetalálkoztunk a templomban.
A Tordai sóbányában a tó szintjéig lépcsőztünk, nem kis izommunkát fektettünk a mélybe jutásra. Büszkék is lehettünk arra, hogy sokunknak sikerült mellőzni a liftet. Szívdobogás és másnap izomsajgás jelezte teljesítményünket.
Marosvásárhelyen a Kultúrpalota és a Városháza szecessziós motívumai bűvöltek el bennünket a rövid városnézés során.
Végül megérkeztünk Gyergyószárhegyre, az Ervin Atya Vendégházba, ahol a hivatalos program szerint finom vacsora, pihenés és alvás várt ránk. A felfedezés izgalma, a közös játék és beszélgetés azonban nem sok teret hagyott az alvásnak. 😊
2022.07.06. (szerda) Békás-szoros – Gyilkos-tó – Gyergyószentmiklós – Gyergyószárhegy – Eszenyő
A Békás-szorosba vezetett utunk, tempós sétával jártuk végig, a kirakodóvásár hangulatát is megtapasztaltuk, már előzetesen beszéltünk az értékes és kommersz, a giccs kategóriáiról, hogy esélyt adjunk a megfelelő választásra.
A Gyilkos-tó legendáját és a természeti képződmény keletkezését is megismertük, illetve a szabadidőben megkóstolhattuk a mics, a pisztráng helyi jellegzetességeket.
Gyergyószentmiklóson az örmény erődtemplomban Hunor atya székely humorával hozta közelebb hozzánk az erdélyi örmények szokásait, nagy történelmi személyiségeit.
Gyergyószárhegyen sikerült bejutnunk a reneszánsz stílusú Lázár-kastélyba, ahol maga az egyik örökös beszélt nekünk a kastély és egykori tulajdonosai múltjáról.
Mire befejeztük a kastély tanácstermében „országló ülésünket”, cseperészni kezdett az eső.
Ez sem szegte kedvünket, mert várt még ránk Eszenyő, a kallómalom a repülőgép leszállópálya szomszédságában. Rózsika néni, a nyolcvanas éveiben járó néni a szövőszék működését is megmutatta nekünk. Házigazdánk fölöttébb örült a látogatásunknak, mert a nagy szárazság idején meghoztuk neki az esőt.
Ennek a napnak a végén két élmény várt még ránk.
Gyergyóditróban átsétálhattunk a Lánchíd makettjén, hogy az Országház, a csíksomlyói kegytemplom, a budapesti Szent István-bazilika méretarányos vasból készült makettjeit megcsodálhassuk.
A Böjte Csaba testvér gyermekotthonában a vacsora mellé nótaszót is kaptunk, Bakos Józsi bácsi tangóharmonikás és Imre bácsi hegedűkíséretében. Nótáztunk és megtanultunk egy eszenyői népdalt is.
2022.07.06. (csütörtök) Csíksomlyó – Csíkszereda – Madéfalva – Csíkkarcfalva – Marosfő – Gyergyószárhegy
A 3. napon Csíksomlyóra zarándokoltunk, ahol sikerült minőségi időt töltenünk egymással. Először a barokk kegytemplomban énekeltünk Babba Mária kegyszobra előtt. A Jézus hágóján imádságos lelkülettel jártuk végig a stációkat. A pünkösdi búcsúk helyszínén, a Nyeregben számunkra nem megszokott látvány volt a néptelen hegyoldal, a tábori oltár magánya. A szentlászlós diákok most egyedül vehették birtokukba a szent helyet. A hegyoldalból a borvízforráshoz vezetett utunk. A bátrabbak megkóstolták a borvizet, amelynek jótékony hatására garanciát abban láthattunk, hogy helyi székelyek sok-sok flakonba gyűjtötték a gyógyító ásványvizet. Majd a Barátok feredője borvizében áztatták lábukat a legeslegbátrabbak. A csontig hatoló hideg víz próbáját csak néhányan állták ki.
Csíkszeredán a Millenniumi Makovecz-templomban az organikus építészet jelképrendszerével ismerkedtünk. A modern erődtemplom után közkívánatra egy bevásárló központ gyorséttermében csillapíthattuk éhségünket. Megismerkedtünk a székelyföldi üzlethálózat, a Merkur termékeivel is.
Madéfalván a Siculicidium emlékművénél hajtottunk fejet a székelyek tragédiája, az 1764-es véráldozatuk előtt.
Csíkkarcfalva erődtemplomában a gyilokfolyosókat csodáltuk meg, ekkorra már csak a legkitartóbbak bírtak odaadással figyelni a templom jellegzetességeire. Itt szembesültünk azzal a tapasztalattal is, hogy több mint 500 kilométerre Magyarország határától, a Székelyföldön is úgy tudják, hogy Kisvárda Ajak mellett van.
Ha azt mondjuk, Mókus Panzió, akkor nemcsak hűsítőre érdemes megállni, hanem azért, hogy kicsi ösvényen járva eljuthassunk a Maros folyó eredőjéhez Marosfőn. Rá kellett csodálkozni arra, hogy a 749 km hosszú folyó, mely a Gyergyói-havasoktól átszeli a Kárpát-medencét és Szegednél torkollik a Tiszába, egy kis csörgedező forrásvízként került utunkba.
Ezen az estén Gyergyószárhegyen, a Kájoni János Gyermekotthon lakóival barátságos focimérkőzésre is sor került. A közös sportjátékok (csocsó, pingpong, foci), a focicsapatoknak való szurkolás, a beszélgetések a lovakat gondozó fiatalokkal kicsit közelebb hozták hozzánk a székely gyerekek, legények és leánykák életét. A közös beszélgetések révén megismerhettük a szárhegyi fiatalok talpraesettségét, munkakedvét, egymás iránti felelősségét, a segíteni akarásukat és hálájukat, hogy Csaba testvér otthonában jól megy a soruk.
2022.07.07. (péntek) Gyergyószárhegy – Korond – Segesvár – Kisvárda
A 4. napon hosszú, több mint 500 km-es út állt előttünk.
Ekkor került sor Korondon Páll Antalné Róza néni fazekas műhelyének meglátogatására. Itt valóban a népművészet igaz értékeivel találkozhattunk. Két csapatra osztva ismerkedhettünk a korondi fazekasság motívumkincsével. Míg az egyik csapat azt figyelte meg, Róza néni hogyan írókázza a szebbnél szebb mintákat az edényekre, addig a másik csapat a házi múzeumban ismerhette meg a „Szépteremtő” Páll család alkotásait.
Tanulmányutunk utolsó állomása Segesvár volt, ahol az Óratoronyban töltöttük a legtöbb időt. Az erdélyi szászok kézműves ipara, a polgárság életmódja került a középpontba ezen a helyszínen. Az óratorony szomszédságában álló gótikus kolostortemplomot felülnézetből is megcsodálhattuk. A toronyból csodálatos kilátás tárult elénk.
4 nap sűrített élményei csak ízelítőt jelentenek Erdély sokszínűségéből, de a kulturális értékek mellett az emberi kapcsolatokba is kaptunk betekintést, és a szentlászlós barátságaink is erősödtek.
Természetesen nem ért váratlanul minket a Székelyföld felfedezése. Utunk előkészületeként könyvadományokat gyűjtöttünk a gyergyószárhegyi gyermekotthonnak, illetve témanapon ismerkedtünk a határon túli magyarság értékeivel.
Június 3-án témanap aktív résztvevői voltunk.-
A nemzeti összetartozás napja alkalmából a projektben résztvevő énekkarosok Kisvárda Város központi megemlékezésén iskolánk több diákjával együtt szerepeltek. Hosszú készülődés előzte meg az előadást, a nemzeti összetartozást kifejező táncos produkció, a trianoni traumát tükröző dalok és versek adtak súlyt a megemlékezésnek. Az előadást iskolánk diákjai és Kisvárda Város polgárai, köznevelési intézményeinek képviselői egyaránt láthatták.
A témanap keretében élő zenével kísért táncházban ismerkedtünk a moldvai csángó ősi körtáncokkal és a felcsíki táncok egyszerűbb lépéseivel. A Bakos Banda kísérte zenével az elszakított országrészek táncait. Az együttes tagjai a Székelyföld, Kárpátalja és az anyaország fiataljai, akik hitelesen tudták közvetíteni számunkra a nemzeti összetartozás fontosságát.
A Határtalanul! pályázat értékelő szakaszában született személyes véleményekből, élményekből utunk egy másik oldala is feltárult: közös élmények, amelyek a hosszú buszos utazások fáradalmait is enyhítették.
Néhány személyes vélemény az utazó diákoktól:
„Nekem legjobban egy játék tetszett, amit a buszon találtunk ki. Az volt a lényege, hogy az utazás alatt kutyát láttunk, ráütöttünk a szomszédunk vállára, és azt mondtuk „Hopp, kutya!” Azért maradt ez a legjobb élmény a számomra, mert Sanyi bácsit találta meg mindenki, és az ő vállát ütötte. Ez nagyon vicces volt. A választás azért esett mindig Sanyi bácsira, mert mindenki nagyon szereti Sabát, és köszönjük, hogy elmehettünk vele erre a szép kirándulásra.”
„A kirándulásnak mindenképp pozitívuma volt, hogy sok helyet láttunk Erdélyből, mind kulturális mind természeti szempontból. A közösségépítés miatt is nagyon tetszett, új embereket ismerhettünk meg, focizhattunk a gyergyószárhegyi fiatalokkal.”
„Nekem legjobban az esti programok tetszettek, mert új barátokat szereztem, sok új dolgot tanulhattam meg.”
„A szállás melletti lovardának kifejezetten örültem.”
„A gyergyószárhegyi program tetszett a legjobban a lovak miatt, és azért, mert szereztem új barátokat, és bár fura, de szép a beszédük.”
„A szálláson a foci jó volt, mert jó volt a csapatmunka. Sok barátot szereztem. Nagyon élveztem a vacsorát, amikor muzsika volt.”
„A fiúkkal egy nagyon jó focimeccset játszottunk.”
A fenti sorokat olvasva, énekkarosaink tehát nem csak a kórusban érzik jól maguk, hanem a közös sportolásban, beszélgetésekben is örömüket lelik.
Köszönjük a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt. támogatását tanulmányi kirándulásunk megvalósításához!
