Miben erősíthet meg minket, a kisvárdai Szent László közösségét az emeritus pápa életpéldája?
XVI. Benedek pápai jelmondatához híven egész főpapi és egész élete az Egyház és az igazság szolgálatában állt – „Cooperatores veritatis”, az „Igazság munkatársai” (3Jn 1,8)
XVI. Benedek első üzenetében (2005. április 20.) mindenekelőtt megújította tökéletes és bizalomteljes hűségét Krisztushoz, ezzel egyben XV. Benedek pápai jelmondatát idézve: „In, te, Domine speravi, non confundar in aeternum!” „Te vagy, Uram, én reményem, ne hagyj soha szégyent érnem!”
Mennyi mindent üzent nekünk már a beiktatási szentmiséjének szentbeszédével is! „… az Egyház él. És az Egyház fiatal. Magában hordozza a világ jövőjét, és így megmutatja mindannyiunknak a jövő felé vezető utat.”
Minden emberhez, különösen a fiatalokhoz így szólt: „Nincsen-e vajon mindannyiunkban valamiféle félelem, hogy – ha teljesen magunkba fogadjuk Krisztust, megnyitjuk magunkat számára – valamit elvihet az életünkből? Nem félünk-e attól, hogy le kell mondanunk valami nagy, egyedi dologról, ami széppé teheti az életünket? Nem áll-e fenn a veszélye annak, hogy szorongunk, és szabadságunktól megfosztva érezzük magunkat? … Nem! Aki beengedi Krisztust, nem veszít semmit, semmit, abszolút semmit, ami az életet szabaddá, széppé és naggyá teszi. Nem! Csak ebben a barátságban tárulnak ki az élet kapui. Csak ebben a barátságban tárjuk fel valójában az emberi természet nagy képességeit. Csak ebben a barátságban tapasztalhatjuk meg, azt, ami a szép és ami megszabadít.
Így, nagy erővel és meggyőződéssel, egy hosszú élet személyes tapasztalataiból kiindulva szeretném ma azt mondani nektek, kedves fiatalok: ne féljetek Krisztustól! Nem vesz el tőletek semmit, hanem mindent nektek ad! Aki neki adja magát, megkapja a százszorosát! Igen, nyissátok ki, tárjátok ki az ajtókat Krisztusnak – és megtaláljátok az igazi életet! Ámen”
– Ez az üzenet egész közösségünkhöz szól, hiszen megszólít mindenkit, aki a keresztség szentségében újraszületett, gondolatai kiterjednek a mai idők minden emberére, még a nem hívőkre is.
XVI. Benedek pápa földi élete Te Deum, mely 2022. december 31-én, a polgári év végén beteljesedett.
Mikor az év végi hálaadás szentmiséjét a „Téged Isten dicsérünk” (Te Deum) himnusszal lezártuk, a következőket éltük meg: a himnusz első részében az Ég és Föld egy óriási karban dicsőítette a Legszentebbet. A második szakaszban Krisztust, a Dicsőség Királyát ünnepeltük, aki megnyitotta a mennyország ajtaját. A harmadik szakaszban kértük, hogy a megváltásban részesült, megkeresztelt hívőket is vigye be Krisztus az örök dicsőségbe, végül a negyedik részben Isten segítségét kértük földi életünkre.
Amikor a Te Deum utolsó sorát énekeltük: „Te vagy, Uram, én reményem, ne hagyj soha szégyent érnem!”, latinul: In, te, Domine speravi, non confundar in aeternum!”, még aligha gondoltunk tudatosan arra, hogy a 31. (30.) vagy a 71. (70.) zsoltár nyitógondolata erős hitvallásként lezár egy életutat, XVI. Benedek emeritus pápa földi életét, ugyanakkor útmutatás marad a mi földi életünkben: ha alázatosan az isteni Gondviselés kezébe adjuk magunkat, bizalomteljes ragaszkodással hűségesek maradunk Krisztushoz, akkor a világ minden zűrzavara sem zavarhat össze, gyengíthet meg minket, van és marad biztos támaszunk, az Úr, aki Egyszülött Fiát küldte nekünk, közénk, értünk.
Kaszásné Tóth Judit intézményvezető
