Míg szentlászlós diáktársaink számára a magyar költészet napján Petőfi volt a főszereplő alma materünkben, mi, a Határtalanul! pályázat hetedikes vándorai Fehéregyházán koszorúztuk meg Petőfi emlékművét az Ispánkútnál.
1849. július 31. – segesvári csata,
Bem főserege az oroszok ellen, többórás szuronyharc, erősítés az orosz oldalon,
felhőszakadás, magyar visszavonulás,
Ispánkút, Héjjasfalva felé – utoljára itt látta szemtanú Petőfi Sándort.
Esőben koszorúztunk, a természet arra a júliusi napra emlékezett, újra siratta a forradalmár költőt.
Szilágyi Domokos Héjjasfalva felé című versének részletével, 20. századi Mária-siralmával emlékezünk a lánglelkű költőre.
„III
Civil őrnagy. Nincs lova se.
S reménytelen szerelmese
a szabadságnak. Lásd, kozák,
tiédnek is. Elátkozád,
„fugva, husztuzva” – és ölöd.
Itt, Fejéregyháza fölött.
Kortársaid legjobbikát
döfi át bosszuló pikád.”
