Marosvásárhely – Segesvár – Fehéregyháza – Farkaslaka – Korond
Torockói szállásunkon kipihentük az első nap fáradalmait. Meglehetősen korán indultunk útnak, a cseperésző esőben először Torockó épített örökségét, a gyönyörű tájjellegű házakat, az unitárius templomot, a patak csörgedező vizét csodálhattuk meg. Sajnos az időjárás és a szűkös időkeret miatt a Székelykő megmászására nem vállalkozhattunk. De nagy szeretettel ajánljuk a jövendő hetedikeseknek, hogy töltsenek több időt Torockón. Mi túl korán és borús időben indultunk tovább felfedezni Erdély más természeti és történelmi szépségeit, így nem láthattuk kétszeresen a napfelkeltét. Az előttünk álló kalandok sora az öt napot tekintve egy rövidebb etapnak mutatkozott, de csak a kilométereket tekintve, nem úgy a programokat!
A korai indulás után első megállónk Marosvásárhely volt, ahol a város központjában található Kultúrpalotát nézhettük meg. Lehetőségünk adódott az éppen próbáló zenészek nagyszerű hangszerjátékát meghallgatni. A Kultúrpalota egy igazán impozáns épület, de leginkább a díszes ablakai tetszettek meg. A Tükörterem üvegablakait sajnos nem láthattuk teljes pompájukban, mert a szecessziós épület külső restaurálása miatt a fény nem árad be a nagyszerű terembe. Így is kaptunk egy kis ízelítőt, hiszen a Júlia szép leány balladáját már ismertük irodalmi tanulmányainkból. A lépcsőházban pedig teljes pompájában láttuk az üvegablakokat, nagy művészeink, Petőfi, Jókai, Liszt ábrázolásával. És persze egy közösségi teremben a Kádár Kata és más balladák eseménysorát is kiszínezhettük.
Egy rövidebb szabadprogram után újra buszra szálltunk és utunk Segesvárra vezetett, ahol az óvárosba érkezve gyalogosan, a macskaköves utakon és lépcsőkön végighaladva az óratoronyhoz érkeztünk. Ennek meredek lépcsőit megmászva (összesen azt hiszem 156 db lépcsőfok) csaknem madártávlatból szemlélhettük a várost. A céhes kiállítás és a toronyból nyíló kilátás gondoskodtak mind kulturális, mind természeti élményekről. Hagyományosan felmásztunk a Diáklépcsőn és nem mulasztottuk el megszámolni annak fokait (175!!! vagy mégsem?). Sajnos az evangélikus templom Szent György-freskóját nem láthattuk meg, mert a hegyi templomot zárva találtuk. Néhányunkat egy kis művészeti galéria kárpótolt, ahol csodálatos román ikonokat, kerámiákat, fafaragásokat láthattunk. Az angol nyelvet is gyakorolhattuk, hiszen a galéria működtetője, Mark lelkesen magyarázta, mit láthatunk.
A közeli Fehéregyházán megkoszorúztuk Petőfi szobrát, a Petőfi 200 eseményeihez mi így csatlakoztunk. Farkaslakán Tamási Áron síremlékénél emlékeztünk meg és elevenítettük fel a róla szerzett ismereteinket, majd Székelyudvarhelyen a szoborparkban poroltuk le és igazgató néni segítségével egészítettük ki történelmi ismereteinket.
A hangulat egész nap nagyon jó volt és még az időjárás is nekünk kedvezett.
Megfáradva érkeztünk meg Korondra, ahol természetesen finom vacsorával vártak minket. Majd elfoglaltuk szálláshelyeinket, ahol kiadós pihenés várt ránk.
