„Mert nincsen határ ottan, ahol egy nyelvet beszélnek….” (Örökségünk c. dal)
1920. június 4-én került sor Versailles-ban, a Nagy-Trianon-kastélyban annak a békediktátumnak az aláírására, amely Magyarország számára lezárta az I. világháborút, és immár 103 esztendeje begyógyulni nem tudó mély sebeket okozott egy nemzet szívében. A kegyetlen döntés feldúlt békés otthonokat, szétszakított családokat, elválasztott testvért és barátot: magyart a magyartól. „De nem tiltották, mert nem tilthatták meg, hogy emlékezzünk. Nem írták, mert nem írhatták elő, hogy kitépjük gyökereinket, feladjuk hagyományainkat, elvessük azokat az összetartó erőket, amiktől magyar a magyar.” Ennek jegyében elevenítették fel a trianoni eseményeket a Szent László Katolikus Intézmény diákjai, akik versekkel, dalokkal, táncokkal fejezték ki érzéseiket, hangsúlyozva, hogy a közös kultúra, a közös nyelv és a hit olyan összetartó erő, amely képes átívelni a mesterségesen húzott határokon. Nekünk, utódoknak pedig felelősségünk úgy ápolni a kapott örökséget, hogy soha ne legyen kétséges: „… testvéred minden magyar, bárhol is éljen!”
A megemlékezés végén Kaszásné Tóth Judit intézményvezető asszony szólt a diákokhoz. Kiemelte, hogy az összetartozás érzésének erősítésére nagyon jó lehetőséget nyújtanak az Erdélybe, Felvidékre és a Délvidékre szervezett kirándulásaink, ahová a Határtalanul! program keretében vagy a Rákóczi Szövetségnek köszönhetően eddig szinte minden évben sikerült eljutnunk. Köszönetet mondott a szereplőknek, Máté Eszter Katalin 11. a osztályos diákunknak, az 5. a osztály tanulóinak, a 4. osztályos táncosoknak, az általános iskolai énekkar tagjainak, valamint felkészítő pedagógusaiknak: Faragó Sándor karnagynak, Sajtosné Jámbrik Erikának és Jurásné Papp Mónikának a lélekemelő műsorért. Köszönjük Palkovicsné Nagy Gabriella tanárnő, Molnár László rendszergazda és Kiss Sándor laboráns áldozatos munkáját is.
