„Mily kedves a te hajlékod, Seregek Ura!*
Epedve sóvárog lelkem az Úr udvarába.
Lelkem és testem ujjongva eped*
az élő Isten után. (ZSOLT 84, 1-3)
Korábban kelni, útra kelni, elcsendesedni, együtt imádkozni…
A roráték pirkadat előtt, hat órakor kezdődnek a hajnal sötétjében. A bemutatott szentmiséknek leírhatatlan légköre, áhítata van mindig.
Így kezdődött intézményünkben advent 4. hete. Tantestületünk és tanulóink mosolygósan örültek annak, hogy a kedves meghívást el tudtuk fogadni, készek voltunk reménykedve várakozni.
Iskolalelkészünk, Bákonyi János atya homíliájában kiemelte a család példaadáson nyugvó, szeretetteljes légkörét, melyben fejlődhetünk, hitünkben megerősödhetünk.
A szentmise, és az Úrangyala énekes imádsága után agapéra várt bennünket Kaszásné Tóth Judit intézményvezetőnk.
Amíg tanítványaink megérkezését vártuk, e néhány gondolat kért helyet az emlékezetemben, melyet Andrássy Réka írt.
„Aki voltam, bennem él. Aki vagyok, mendegél. Aki leszek, engedem. Aki örök, szeretem.”
Takácsné Makrai Éva Katalin tanító
