Kilenc ministráns és Máté Péter atya koncelebrálásával egy-egy ünnepi szentmisén vett részt intézményünk apraja-nagyja.
„Lassítsunk le, és álljunk meg!”– írja a Szentatya a nagyböjti gondolataiban, melyre iskolalelkészünk, Bákonyi János atya hívta fel a figyelmünket.
A nagyböjt a kegyelem ideje, amikor annak a szeretetnek az erejét emeljük ki, ami valójában nem más, mint egy hangsúlyos felhívás a szabadságra. Nem egyetlen periódushoz köthető, hanem a 40 napos utunk során érlelődik meg bennünk.
Majd János atya felidézte a népmesék sorából a hét kecskegida történetét, akiknek a harmadik próba során a fülüket és a szemüket egyszerre téveszti meg az ordas. Mit tanít számunkra a mese? Bár nyitva a szemünk, de a fülünk megcsalhat… Természetesen eszünkbe jut azonnal a tömegkommunikáció, mint befolyásoló eszköz, ami nem mindig csak tájékoztat.
Mindannyiunkat gyakran kísért, és tévútra vihet a szemünk is, mint a kecskegidákat, akik azt gondolták: ha lisztes, fehér a mancs, akkor az a kecskemama lába!
Szívleljük meg János atya kérését: Szakítsatok valós időt a szüleitekre, a testvéreitekre, a barátaitokra és egymásra! A hamvazkodás a meghívás jele, amivel megjelölünk benneteket: emlékezzetek arra, hogy a döntéseinkben is szabadságot kapunk!
