Minden évben az osztályok elmennek egy tanévben három napra, lelkigyakorlatra, ahol a diákok és a tanárok is közelebb érezhetik magukhoz Istent. A járvány miatt sajnos nekünk, a 11.D -nek idén volt az első lelkigyakorlatunk a gimnazista éveink alatt.
Május 11. (szerda) reggelén gyülekeztünk az iskola előtt, az egész osztály izgatottan várta, hogy vajon milyen „lelki löketet” fog adni ez az egész lelkigyakorlat. 8:30-kor indult a buszunk Kisvárdáról Nyírbátorba.
A Római Katolikus Minorita Templom mellett volt a zarándokház. A fiúk a földszinten foglalták el a szállásukat, míg a lányok felettük, az első emeleten. A szobák kényelmesek és jól felszereltek voltak. A szállás elfoglalását követően átsétáltunk a közösségi térbe, ahol már a lelkigyakorlatunkat vezető papunk, Szenes István atya várt bennünket. A bemutatkozás után a csendesség világát ismertette meg velünk, és felkészített, hogy mire számíthatunk a következő napokban, ám azért nem árult el mindent. A gyakorlatot vezető lelki atyához és segítőjéhez, Ákos testvérhez bizalommal fordulhattunk a három nap alatt. Hihetetlen érzés volt, hogy milyen mélyen belementünk a dolgokba, és közben jó volt látni a közösségünk összekovácsolódását is.
Lelkigyakorlatunk során 8 órakor volt reggeli, a közös beszélgetések egy kis személyes idővel 12 óráig tartottak. Ebédet a katolikus iskolában kaptunk. Ebéd után 15:00-ig volt személyes időnk az Istennel való találkozásra, majd felfedeztük Nyírbátor nevezetességeit is. A városnézés után visszasiettünk a zarándokházba , és 15:30-kor folytatódtak a közös, őszinte beszélgetések. Feltehettünk bármilyen kérdést az atyának, aki készséggel válaszolt kérdéseinkre, majd a helyi hívekkel közös szentmisén vettünk részt a templomban, ami lelkileg még jobban megerősített bennünket. Csodálatos a templom és nemcsak kívülről, hanem belülről is.
A mise után 19 órakor volt a vacsora, majd közös imával zártuk a napot. Esténként sokat beszélgettünk az osztálytársainkkal, majd nyugovóra tértünk. Számomra a legszebb élményt a csütörtök esti szentmisét követő, István atya meglepetése okozta: a gyönyörű naplementében, pompás zenei kíséret mellett megáldottuk egymást. Az áldás után mindenki fontosnak érezte magát, jó volt együtt átélni ezeket meghitt pillanatokat. Éjszaka az osztálytársaimmal sokat és sokáig beszélgettünk, hihetetlen, de senki nem vágyott haza, sőt még maradni szerettünk volna. Hálát adunk Istennek ezért a lelkigyakorlatért.
Nagy Márk 11.D
