„Egy korabeli szóbeszéd szerint Sir Christopher Wren, a londoni Szent Pál katedrális építésze egy alkalommal a kőfaragók között járva arról faggatta őket, hogy mit csinálnak. – Követ faragok – jött az első, gondterhelt, kissé ingerült válasz. – Keményen dolgozom, hogy eltartsam a családomat” – felelte a második munkás. A harmadik kőfaragó viszont boldogságtól kicsattanó arccal ezt válaszolta: – Katedrálist építek!”
Nevelőtestületünk 2 napos lelkigyakorlaton vett részt a tanévnyitó értekezlet előtt, Szenes István atya vezetésével.
Megtisztelő és egyben elgondolkodtató volt István atya jelmondata, mely hivatástudatunkat és önazonosságunkat is erősítette: „Úgy jöttem hozzátok, mint kiválasztottakhoz.”
Hamarosan elkezdődik az új tanév, amire meghívást kaptunk, amit mindig valakiért kezdünk el. Sokrétű feladataink közé tartozik többek között egymást és a ránk bízottakat védelmezni, és a helyes útra terelni. Hogyan?! Olyan példaadással, amiben mindenkor jelen van az az ajándék, amit csak mi adhatunk.
Küldetésünk kihívások, olykor kudarcok elé állít, ami csupán azt mutatja, nem mindig sikerülhet minden úgy, ahogyan gondoljuk. Az együttgondolkodás lélekemelő pillanatok összessége, amit az intézményünkben, a hálaadó szentmiséken, a közös imádságokban, illetve Sárospatakon együtt éltünk át, mert mi így készülünk.
„Tarts az álmodozókkal. A hívőkkel. A bátrakkal. A vidámakkal. A tervezőkkel. A csinálókkal. A sikeresekkel, akiknek fejük a fellegekben, két lábuk szilárdan a földön. Hadd gyújtsanak szikrát a lelkedben, amivel jobb hellyé varázsolod ezt a világot, mint ahogy kaptad!” (Wilfred Peterson)
Eredményes, meghitt pillanatokban bővelkedő új tanévet kívánunk tanítványainknak, a családoknak és minden munkatársunknak!
