Szent Orsolya tiszteletének első bizonyítékai a 8-9. századból valók. Legendájának több változata ismert. A legenda, amely Orsolyáról és társnőiről, Aureliáról, Corduláról, Cumeráról és Kunigundáról hírt ad, elmondja, hogy Orsolya egy brit király leánya volt. Szépsége, bölcsessége és jámborsága messze földön híres volt. Szüzességet fogadott, ezért elutasította Aetherius pogány herceg házassági ajánlatát, majd társnőivel együtt menekülni kényszerült Angliából.
Egy másik forrás szerint csupán három év haladékot kért kérőjétől, mely idő alatt fiatal keresztény lányok – a legenda szerint tizenegyezer – gyűltek köré, akikkel közösséget alapított. Társnőivel zarándokútra indult Rómába. A kontinensre érve a Rajnán Kölnig hajóztak. Ott a hunok, akik éppen a várost ostromolták, elfogták és megölték őket.
Szent Orsolya régre nyúló tisztelete alapján valószínű, hogy Kölnben Istennek szentelt életet élő nők haltak meg hitükért. Haláluk időpontjaként a különböző írók más-más dátumot jegyeztek fel, de a legvalószínűbb, hogy valamikor a 4. században történt.
A kölni Szent Orsolya-templomban olvasható egy 4. vagy 5. századból származó felirat, mely szerint egy Clematius nevű ember ezen a helyen, ahol szüzek szenvedtek vértanúságot, templomot építtetett az ő tiszteletükre egy korábban már ott állt, de leégett szentély helyén.
Orsolya legendájának elterjedésében és elfogadásában nagy szerepet játszottak a német misztikus bencés apáca, Schönaui Szent Erzsébet (1129–1164) látomásai. Orsolya tisztelete Kölnből kiindulva szinte egész Európában elterjedt. Bingeni Szent Hildegárd himnuszt írt a vértanú szüzekről, Merici Szent Angéla pedig Szent Orsolya oltalma alá helyezte az általa alapított rendet a 16. században, ezért később orsolyitáknak nevezték el őket.
Hazánkba német telepesek hozták el Orsolya és társai tiszteletét – a Képes Krónika szerint a szüzek Attila, hun fejedelem parancsára szenvedtek vértanúhalált.
Az OSU nővérek 1918-ban telepedtek le városunkban és alapították meg iskolánk jogelődjét. Kiépítették az oktatási rendszer minden fokozatát. A kor szellemének megfelelően az általuk létesített intézményben elemi és polgári iskola, tanítónőképző majd középfokú óvónőképző és gyakorló iskola működött. Áldásos szolgálatukat az 1948-ban bekövetkezett államosítás hosszú időre megszakította. Az egykori „Orsolyita Zárda” világi szellemű iskolaként működhetett tovább. 1950-ben, a szerzetesrendek feloszlatásakor az orsolyitáknak a zárdát is el kellett hagyniuk. Hosszú idő után, 67 év elteltével 2017-ben tértek vissza. Az egy évszázada elkezdődött orsolyita szellemiség iskolánk centenáriuma alkalmából M. (mater) Franciska és M. Ignácia nővérek személyében iskolánkba újra visszatérhetett.
