Szombat kora reggelén, április 17-én a kisvárdai Szent Péter és Pál templomban az egyházközség a Szent László Katolikus Gimnázium és Technikum legidősebb diákjaiért, a végzősökért imádkozott. Linzenbold József esperes, plébános atya, Máté Péter káplán atya és Bákonyi János intézményi lelkész közösen mutatott be szentmisét az érettségizőkért.
A szülők képviselői, pedagógusok, az orsolyita nővérek, az intézmény vezetősége imádságos jelenlétükkel erősítették a közösség távol lévő tagjait.
Megható valóság, hogy lassan szárnyukra bocsátjuk azokat a felnőtt korba lépő diákjainkat, akik között többen 15 éve intézményünk falai közt nevelkednek, óvodától az érettségiig. Első óvónénijük, első tanítójuk gondolatban most is vigyázó tekintetével kíséri őket.
A napi evangélium krisztusi köszöntése, „Én vagyok, ne féljetek!”, a háborgó vízen a bárkában hányódó tanítványokat nyugtatta meg. Hányszor bátorította a szülő, az óvónéni, a tanító „Ne féljetek!” biztatása gyermekeinket! Közös imánk mindannyiunkat megerősített, hogy ha engedjük, hogy bennünk éljen Krisztus, akkor a jelen háborgó vizein is jó irányba fog haladni életünk.
Hétfő reggel, április 19-én újra a plébániatemplomban gyűltünk össze Bákonyi János atya vezetésével. A nővérek és pedagógusok abba az imaszándékba kapcsolódtak be, hogy áldást kérjünk óvodás és alsó tagozatos gyermekeinkre, akik Bákonyi atya szavaival élve „két tanév alatt harmadszor kezdik újra a tanévet.”
A napi evangéliumban a nép bárkába száll, hogy Jézusra találjon Kafarnaumban. A Jézussal való találkozáskor pedig a következő tanítással gazdagodnak: „Ne olyan eledelért fáradozzatok, amely megromlik, hanem olyanért, amely megmarad az örök életre.” A közösség megtartó erejében bízva fohászkodtunk Istenhez, hogy figyelmünket az örök élet kenyere felé irányítsa. A könyörgésekben a hit bátorságát, a Jóisten áldását kértük közösségünkre, bölcsességet, testi-lelki egészséget a családoknak, hogy továbbra is jó példát tudjanak adni a hit szerint való életre.
