A Márton-nap kiemelt jelentősége a Gergely-naptár előtti időszakra vezet vissza, az adventi böjtöt megelőző utolsó ünnepnap volt, amikor még megengedett volt a vidám, bőséges és jóízű lakomázás. Ilyenkor a sokféle libás finomság mellé felkerül az asztalra az újbor is. A mondás is úgy tartja: „Aki Márton napon libát nem eszik, egész éven át éhezik” és „A bornak Szent Márton a bírája”.
De ki is volt Szent Márton? Miért is kapcsolódik össze a neve a libákkal? Számos helyen olvashattunk a napokban a legendáról, melyben mindezekre fény derülhetett. Mi a Szent Lászlóban már sokszor jelenítettük meg a történetet, most azonban más módon emlékeztünk.
Általános iskolai aulánkban a faliújságot a tanító nénik szokás szerint az ünnepre hangolták.
Alsó tagozatos kisdiákjaink pedig ezen a héten hagyományainktól eltérően, osztálykeretben elevenítették fel a szentéletű, jóságos Márton püspök életét. A tanító nénik versekkel, játékokkal, kézműveskedéssel, filmvetítéssel készültek. A gyerekek ügyes kezei pedig kedves kis alkotásokat, rajzokat hoztak létre, így igazán gyermekközpontú, élménydús ünneplésben volt részünk!
Mivel pedig Márton nem fehér, hanem barna lovon érkezett, így reménykedhetünk egy hideg, szépen behavazott karácsonyban is.
