„A fát a gyümölcséről lehet megismerni.” (LK 6,44)
Szinódusi folyamatra, egymás és Isten felé vezető közös útra kaptunk meghívást Ferenc pápától, majd pedig egyházmegyénk püspökétől, Palánki Ferenc püspök atyától. A szinódusi út egyházmegyei szakaszában vízkereszt ünnepén projektnap keretében, osztályonként dolgoztuk fel a közösség – részvétel – küldetés témáit az egyházban, és adtunk választ az életkori sajátosságokat figyelembe vevő szinódusi kérdőívekre.
Hálával gondolunk arra, hogy véleményünkre kíváncsiak az egyházban, figyelmet fordítanak ránk, mi pedig a ránk irányuló figyelem befogadóivá válhatunk, mint ahogyan Bákonyi János atya erre rámutatott.
Intézményvezetőnk, Kaszásné Tóth Judit az együtt gondolkodásra bátorította az osztályközösségeket, nyitottságon és figyelmességen alapuló párbeszédet kívánt, mely a szinodalitás sikerének titka.
Az osztályok beszélgetéseit Sevillai Szent Izidor fohászával, a szinódus imájával indítottuk. Szent Izidor közel állhat hozzánk, szentlászlós fiatalokhoz, hiszen 1999-ben Szent II. János Pál pápa az informatika és az internet védőszentjévé avatta őt. A Szentlélek segítségét így kértük:
Előtted állunk, Szentlélek,
a te nevedben gyűltünk össze.
Egyedül te vezess minket,
lelj otthonra a szívünkben;
taníts minket a követendő útra,
és arra is, miként járjunk rajta.
Gyengék és bűnösök vagyunk;
ne hagyd, hogy zűrzavart szítsunk.
Ne engedd, hogy a tudatlanság
tévútra vezessen bennünket,
vagy hogy az elfogultság befolyásolja cselekedeteinket.
Add, hogy megtaláljuk benned az egységet,
hogy együtt haladhassunk az örök élet felé,
és ne térjünk el az igazság útjától,
sem attól, ami helyes.
Mindezt tőled kérjük, aki mindenütt
és minden időben munkálkodsz,
az Atyával és a Fiúval egységben,
mindörökkön örökké. Ámen.
Kötetlen beszélgetések, valamint intézményünk sokrétű tevékenységét a szinodalitáshoz kapcsoló diasor segítségével felelevenítettük és értelmeztük a Püspöki Szinódus három kulcsfogalmának jelentését: közösség, részvétel és küldetés.
Gyermekek, fiatalok és felnőttek érdeklődéssel válaszoltunk a szinódusi kérdésekre, őszinte beszélgetések alakultak ki. A véleménycserék után a közös megfogalmazások sokszor kanyarodtak vissza a közösségben megélt, kedves emlékek felidézéséhez.
Az alsó tagozatban is lázas munkálkodás vette kezdetét, ahol kifejező rajzok, értékes munkák születtek. Jó érzés volt látni, ahogyan kicsik és nagyok értékelték, aktivitásukkal meghálálták, hogy a felnőttek kíváncsiak a gondolataikra, érzéseikre, a véleményükre.
A kérdőívek összegzésével nem ért véget a projektünk. Mondhatjuk, most kezdődik igazán azzal, hogy az intézményi közösségünkben megvalósítható felvetéseket igyekszünk majd megvalósítani.
Küldetésünk van, hiszen a célt szemünk előtt tartva közösen léphetünk arra az útra, ahol egységben megélhetjük az egyházunkban rejlő megtartó erőt, ahol hiteles példákat szívünkbe zárva élhetünk, nevelhetjük gyermekeinket, szeretetben összefoghatjuk családjainkat, és amikor eljön az ideje, útjukra indíthatjuk a ránk bízottakat, hiszen megbízunk bennük.
Takácsné Makrai Éva tanító, Arculat munkaközösség-vezető
